Leytoni szobám ablakhoz tolt ágyán fekszem éppen, és merengek az élet nagy dolgairól, és várom, hogy valami jó film lejöjjön... Azon ritka idő van, amikor semmi dolgom, és még sörözni sincs kedvem. A leengedett kék rolóval még a ritka londoni nap fényét sem engedem be a szobámba. Ne gondolja senki, hogy depressziós vagyok, csak szimplán náthás.

Az alkalom kiváló arra, hogy felidézzem az eddig londonban töltött közel 3 hónap legszebb élményeit.

Amikor erre vetemedik az ember, korántsem olyan egyszerű a dolga, mint ahogy elképzelte... Persze lehet, hogy csak én vagyok olyan szerencsés, hogy az életem eddigi 25 éve alatt minden meglehetősen jó, és probléma mentes volt, aminek köszönhetően a jó dolgok már-már megszokottá váltak.

Megjegyzés!

Persze nekem is volt szerelmi bánatom meg ilyesmi, de ezzel most itt nem foglalkoznék, mivel aki ismer, az kapott belőle rendesen, és ha megint rázendítek, könnyen elképzelhető, hogy iderepülnek, és kapok egy selymes tökönrugást, ami nem tenne jót a náthámnak sem.

Most térjünk vissza a témához.

Persze ha más, nálam sanyarúbb sorsú emberek szemével vizsgálom az elmúlt 3 hónapot, sok jóban volt részem. A londoni élet sajátosságait már kipróbáltam és ezáltal közelebb került a szívemhez, mint azt gondoltam volna. A Pub-ok rengetegében bolyongani azért nem mindennapi élmény, azt meg kell hagyni. A kereskedelmi funkciója az országnak lehetővé teszi, hogy gasztronómiai fejlődésen essek át.

Mindez szép és jó, de annyira azért nem különbözik az otthoni élettől, ha most visszaváltok a saját szemszögembe.

Valami mégis arra késztet, hogy ezeket a sorokat legépeljem.

Elkezdtem értékelni a pillanatnyi öröm szépségét!

Persze eddig is értékeltem, csak az kicsit más volt. Ide tartozik az egész napos kiszáradás utáni első korty sör, vagy másnap reggel a húsleves, és végül, de nem utolsó sorban az eget rengető élvezés szívünk hölgyébe, és még ezer más jó dolog, de egyik sem olyan tanulságos, lélek melengető ami azt illeti.

Elmondom mi volt az az élmény, ami a fejemben most is nagyon élénken jelen van.

Pár héttel ezelőtt éppen jöttem hazafelé valami roppant fontos dolgomból (ha jól emlékszem bankban voltam, és utána megittam egy sört), és figyeltem az embereket, mivel a fülhalgatómat elfelejtettem vinni, és nem tudtam zenehallgatásba burkolózni. Mindenki szomorkásan igyekezett hazafele. Az emberre jellemző önsajnálat álarcát egy pillanatra sem leengedve, mert még a végén jól éreznék magukat. Ha színt kéne használnom ehhez a képhez, akkor a szürke lenne a leg találóbb. Már csak azért is, mert itt a legtöbb munkaruha szürke, de még ha élénk piros is lenne, akkor is szürkének látszana, mert senki nem mosolyog.

Fontos hozzátennem, hogy ez olyan délután 5 körül volt, tehát munkából hazafele tartó emberekről van szó, akik nem ülnek be egy pub-ba munka után, ami itt annyira normális, mint otthon, az, hogy munka után beugrom a boltba egy kis abált szalonnáért, és 2,1 % százalékos tejért.

Ezt a szürkeséget egyszer csak megtörte egy csoda! A csoda egy 20 év, és 175 cm körüli, szőke, nagyon vékony, de elképesztően gyönyörű lány volt. Sajnálatos módon raszta haja volt, de ennek ellenére is gyönyörű volt.

Ebben mi a csoda? Jó kérdés, hiszen aki járt már londonban, az tudja, hogy tele van szép lányokkal. Ami magával ragadott, hogy megállás nélkül mosolygott! Nem az az eszembe jutott egy vicces sztori, és nem is az a retardált mosoly, hanem az az igazi vidám mosoly. Sajnos fényképezőgép nem volt, de lerajzoltam. Sajnos nem én vagyok a tehetség a családban, ennél fogva nem is adja vissza teljes valójában a helyzetet, de íme:

Mivel rajzolni nem tudok, ezért meg sem próbáltam a lányt ábrázolni, mert tényleg olyan szép volt az arca, hogy sértés lenne a művész világra, ha próbálkoznék vele.

Sajnos nyúl voltam ahhoz, hogy oda mennyek hozzá, úgyhogy csak egy szép emlék marad, viszont azt a napomat annyira megszépítette, hogy máig örömmel gondolok rá.

Visszatérve nyúlságomra, nyugtat a tény, hogy nálam nagyobb marháknak is volt már szerencséje.

Vagy, és ezzel zárnám is soraimat, pár napig ott is ülhetek majd a Bethnal Green megállónál, ahol leszállt a metróról, és várhatok, hátha arra jár megint...

u.i.: még nem jött le egy film sem.

A lakásról még nem sok kép esett, úgyhogy itt az ideje, hogy pótoljam ezt a hiányosságot is!

Ha valaki jön látogatóba le kell szögeznem, hogy ÉN alszom az ágyon!!! :)

Szerintem ezt nem kell megmagyarázni... :)

Kilátás a konyhából

Gondozott kert

Az utca ahol élek

A ház amiben lakom

Ahogyan teregetek

Ezt a 16 éves forma lánykát az előzőben elfelejtettem...

Már tartozom egy újabb bejegyzéssel, úgyhogy íme:

Ezennel hivatalosan is dolgozó ember lettem Londonban! :) Az első hét rendben lezajlott, és már tudom hogy jutok haza az éjszaka közepén! Minekután a délutános műszak késő este ér véget, így már nem tudom elérni a metrót, úgyhogy az éjszakai buszra kényszerülök... Ez szombaton jelentett számomra nagy élményt, mivel a Liverpool street-en keresztül megy az éjszakai busz, ami az egyik bulizós része Londonnak, így egy roppant részeg vegyes nemzetiségű társaság úgy érezte feltétlenül beszélgetnie kell velem... a rendkívül részeg német lányok furcsán beszélnek! :) Végül rájöttem, hogy őket nem érdekli, hogy én nem értek semmit, csak beszélni akarnak valakihez, így sűrű bólogatással megoldottam a dolgot, és amikor ők nevettek, én is nevettem, és így egy nagyon kellemes beszélgetés volt 13 óra munka után... :) Mindezidő alatt kinézegetve az ablakon (úgy hogy ne vegyék észre, hogy még a látszatát sem tartom fent a kétirányú kommunikációnak) észrevettem, hogy sok látványosság mellett haladok el, melyeket másnap meglátogattam nappal, hogy kicsit többet lássak belőlük, és ne álljon fent az esélye annak, hogy bármikor lehányhatnak!

Félreértés ne essék, mindez nem zavart volna, ha én is hasonló állapotban vagyok! :)

Tehát másnap megnéztem mindent, és néhány képet is készítettem...

Az utolsóról csináltam volna képet előröl is, csak sajnos mindig elmosódott a kép, mert elmozdulgatott... :)

Szóval ott tartottam, hogy munka!

Nagyon kellemes, bár nagyon sokat kell mozognom, mert folyamatosan tölteni kell a bárt, és ez bizony meló, dehát ezért jöttem ide, és ezért szedtem fel az utóbbi hónapokban 20 kilót, hogy itt leadhassam! :) A kollégáim nagyon rendesek, bár a nyelvi korlátok miatt, még nem bontakozott ki teljesen a barátságunk, de rajta vagyok! A legnagyobb nehézséget az esti órák jelentik, amikor már én is fáradok, viszont a bár tele van, és mindenki angolul beszél, és nem mindig veszem észre ha hozzám beszélnek, de ha minden igaz, ez nem tart sokáig, csak meg kell szoknom, hogy Angliában angolul beszélnek... :)

Szerintem ettől függetlenül nincs nagy baj velem, mert dolgozni azt tudok, és remélem a főnököm is ezt gondolja... :)

Tehát...

CH haverom munkahelyén megüresedett egy állás, így még Camden-ben megbeszéltük, hogy én szeretnék menni próbanapra, így le is beszélte a főnökkel, hogy hétfőn már mehet is. A főnök ugyan lebetegedett, és nem tudott megnézni, de ez nem feltétlenül volt gond, hiszen mind tudjuk, hogy nekem nincs bárpultos tapasztalatom, úgyhogy jó, hogy előtte kicsit megtapasztalhattam a dolgot, mielőtt a főnökkel ment volna élesben. CH sok mindent elmondott a bárban, és estefelé az étterem vezetője és CH kijelölt nekem 6 koktélt amit meg kellett tanulnom csütörtökre, amikor is mentem a következő próbanapra, így a keddem és a szerdám csak tanulásra ment rá, illetve szerdán egy kocsmázással összekötött gyakorlás is belefért... :) A lényeg, hogy a csütörtöki megmérettetésen jól teljesítettem, így megkaptam a munkát, amit hétfőn már élesben kell nyomni, és 2, maximum 3 hetem van, hogy megtanuljam mind a 40 koktélt ami a bárban kapható... nem kis feladat, de nekem ne menne?! :)

Pénteken bementem az útlevelemmel, és már alá is írtam mindent.

Mivel elég hamar végeztem aznap, még elmentem múzeumot látogatni, melyről íme néhány nagyon kellemes kép:

Mint ahogy az a képeken jól látszik idővel elvesztettem az érdeklődésem a kiállított dolgok iránt, de nem hiszem, hogy anyuka lett volna, mert élőben kb 22-nek nézett ki... :)

Miután eleget kulturálódtam, elmentem a Hyde Park-ba, hogy kicsit a friss levegőn lazítsak, hamár egyszer szép idő van, és a nap is süt.

Miután kisétáltam magam, ismét egy jó vacsorával búcsúztam a belvárostól. :)

Vacsora után hazamentem, és a két francia lakótársam, meg az egyiknek a barátnője épp sütögetett a kertben, amihez én is csatlakoztam végül, és megismertettem velük a magyar pálinkát. Ennek az estének a kapcsán másnap ki se bírtam kelni az ágyból, úgy fájt a fejem, hiszen ezen a napon ezeket fogyasztottam:

Sör, Cider, Whisky, Bor, Pálinka, Vodka

Mindent megteszek, hogy megismerjem a föld többi kulturáját! :)

Figyelem! Ha valaki jön Londonba, az feltétlenül hozzon nekem egy jó pálinkát, mert kifogyott a készletem!

Ezzel zárom is soraimat, hiszen, holnap első munkanap, és megint meg kell tanulnom nem kevés koktélt addig... :)

Azt hiszem itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, úgyhogy folytatom, ahol abbahagytam...

Tehát, azt már említettem, hogy voltam múlthét vasárnap Camden Town-ban. Erről pár képet fel is töltök ide. Készült volna rólam is több kép, csak Chuck Norris (továbbiakban: CH) haverom nem tudja kezelni a gépemet, így a legtöbbet nekem kellett csinálnom... :)

Camden Town-ban az a jó, hogy elég olcsó, és nagyon jó ott a hangulat. Rengeteg árus van az utcákon, és rengeteg kocsma van mindenfele, és ami a legfontosabb, rengeteg fiatal. Ha az ember Londonban jár, kötelező beugrani, és legalább körülnézni kicsit!

Hol is hagytam abba?!

ÁÁÁ már emlékszem... Elmentem megnézni egy szobát!

Az új otthonom végül Leyton lett, ami egy nagyon kellemes része Londonnak, mégpedig észak-kelet fele. Van egy nagyon otthonos kis pub a közelben, ahol mindenféle tradicionális kocsma kaja kapható. Amit eddig kipróbáltam ott, az a birka sültes lepény, és steak. :) megdöbbentően finom volt mindkettő, és viszonylag olcsó. A lepény 4,5 font volt, a steak 7,8 font volt, viszont ali bírtam megmozdulni utána, akkora adag volt. A sörök terén nem tapasztaltam újat mivel az majdnem mind import, csak a Guinness nem, viszont az sem angol, hanem Ír (ami ugyan UK, de nem angol!).

Ami azt illeti nagyon megkedveltem London Leyton körzetét, mert nagyon családias.

A tévhittel ellentétben semmi balhé nincs errefelé. Az embereknek elég jó az életük ahhoz, hogy ne akarjanak balhét. Persze ez egy nagy város, ahol van sok ilyesmi, de szerintem arányaiban Budapest még mindig rosszabb mint például London, mert itt közel 10 millió ember él, különböző kultúrákból, és mégis jól megférnek egymás mellett az emberek. Persze aki balhét akar, az meg is találja itt, de annak nagyon gratulálok is egyből... :)

Visszatérve a Leyton-i szobámra, ebben a házban 6-an lakunk. 2 francia, 1 spanyol, 1 dél-afrikai, és a házigazda, aki angol, illetve Én. :) Eddig csak a két franciával találkoztam, akik nagyon jó fejek, csak kicsit lenéznek amiért nincs kedvenc focicsapatom. Ezt kiküszöbölendő választottam egy kedvenc csapatot ma ({mivel jó barátom nem egyezett bele a névhasználatba, így a jövőben:} Chuck Norris javaslatára!), mégpedig a Chelsea csapatát. Holnap utána olvasok, és tudnom kell pár játékos nevét is.... :)

Ennyit az új otthonomról, majd képeket osztok meg még róla.

A tegnapi napom azzal telt hogy az önéletrajzomat szórtam szét a SOHO-ban. Rengeteg helyre beadtam, úgyhogy viszonylag tartalmas volt egy darabig, csak egy dolog törte meg a cselekményt, mégpedig, hogy össznépi tüntetés volt a belvárosban. Elképesztő, hogy az itteni emberek, a nagy jólétben mennyire nem tudnak mit csinálni... például. itt londonban nagy mennyiségben élnek franciák, és a Sárközi ellen itt tüntettek, mégpedig úgy, hogy itt tördelték be az üvegeket, és fújtak össze mindent festékkel. Persze nem csak ők csinálták, hanem mindenki talált rá okot... volt aki vallási, volt aki politikai okot.  Engem ezek nem igazán mozgattak meg, úgyhogy jobbnak láttam hazamenni és inni egy jó Guinness-t. :)

A vasárnapom nagyon tartalmas volt. Fentebb írtam, hogy találkoztam két lakótársammal, és ez ma történt... Az egyik egy fogadó irodában dolgozik, a másik csapos valahol bent a SOHO-ban. Szerintem egész jól ki fogok jönni velük, elvégre nem volt nehéz rávenni őket egy-egy sörre délben. :)

A nap többi részét Camden Town-ban töltöttem, ahol egy kedves barátom vezetett végig. Ha szabad ezt mondanom, ez London bohém negyede... :) nagyon kellemes volt minden szempontból, és viszonylag olcsó is... megkóstoltam a helyi kínai kaját, és nagyon jó volt és nagy adag, mindössze 4 fontért. Szerencsénkre betévedtünk egy kubai kocsmába (hiszen minden nemzet képviselteti magad Londonban), ahol élő zene szolt. (készítettem pár képet az énekes szépségről, amit később szintén feltöltök majd...az a lány olyan tüzes volt, hogy rögtön nejemül fogadtam volna! :)). Miután kiélveztük a valódi mojito ízét, és az El Presidente koktél dühét, továbbálltunk, és jobbnak láttuk enni valamit. Egy Olasz étterembe tértünk be végül, ahol hihetetlen gasztronómiai élményben volt részünk. Sajnos arra nem emlékszem, a Chuck Norris mit kért, de én garnélát kértem rizzsel, és közben megettünk egy adag tintahal karikát. Mindezt egy üveg száraz borral fogyasztottuk, mert a jó étel ízét ki kell hozni valamivel... :) lezárás képpen Én egy adag cheesecake-et ettem, míg "Chuck Norris" egy adak Tiramisu-t. Mindezt egy jó kávával, mert a Tiramisu ízét kihozza az Espesso kávé, én meg azért ittam mert fáradt voltam... :) A lényeg, hogy nagyon jóllaktam, és megint rá kellett jönnöm, hogy London nem drága, ha itt élsz, és amúgy sem! összesen borravaló nélkül került az egész 54 fontba, amiben benne van egy jó üveg bor, két különleges főétel, 2 desszert, kettő kávé, és egy előétel (mindezt párhuzamosan fogyasztottuk :)). Miután mindezt elfogyasztottuk, el kellett kezdenünk whisky-ni. Ezt nem részletezném, mert sok volt. Chuck Norris -tekintve, hogy vizsgája van róla- nagyon sokat beszélt a whisky-kről, talán egy nap újra megkérdezem hogy is van ez, de ma már nem volt több energiám... :)

Ennyit az elmúlt időszakról, holnap megyek próbanapra, úgyhogy ezzel zárom is soraimat, és nemsokára jelentkezem, remélhetőleg mint dolgozó ember Londonban... :)

Mivel is kezdjem a dolgot...

Sikeresen megérkeztem Lutonba szerdán délután, és alig egy óra várakozás után egy easyBus transzferrel be is jutottam Londonba. Ami kissé megdöbbentő, hogy a busz fele annyiba került mint a repjegyem, 10 Font volt... :)

Az első nap kissé fáradtan iszogattam London gazdag negyedében, de szerencsémre egy kedves barátom csapolta a söröket, így ezt speciel megúsztam anyagilag... Köszönöm Pöpi! :)

Első teljes napomon (már kipihenve az utazás fáradalmait) nyakamba vettem a várost, és első ízben megtapasztaltam a londoni metró szépségét. Előtte persze kajáltam egy jó angolos ételt egy Thai étteremben... :) Bab, sonka, tojás, hasáb, vajas pirítós, és mindez csupán 4,5 font. Node most térjünk vissza az utazáshoz, tehát mindehhez persze meg kellett vennem a megfelelő kártyát, és a rávaló egységet.

Először is! Ha valaki hosszabb ideig tartózkodik Londonban, annak lehet, hogy inkább megéri egy Oyster kártyát beszereznie. Ennek az ára most 5 font volt, de ha leadom a kártyát, visszakapom a pénzt. Az egyhetes bérlet 27 fontba került, és minden járműre jó az 1,2,3 zónákban.

Tehát mkután mindezt megszereztem nekiindultam megtalálni egy másik kedves ismerősömet a Duchess of Kent nevezetű kocsmában. Ez egy meglehetősen kellemes kiskocsma, a 2-es zónában észak fele. Nagyon finom söröket lehetett itt kapni, ki is próbáltam 4-et.

Ha londonban jársz készülj fel arra, hogy a legtöbb kocsmában 3 font felett van a sör, de azért találni olcsóbb helyet is, csak Én még nem jutottam el oda...

Végül a nap hátralevő részét a SOHO-ban töltöttem, és sok pub-ba betértem. Nagyon szépen kialakított kocsmák vannak itt, de ezeket majd részletezem, ha tüzetesebb vizsgálatnak teszem ki azt a környéket, de egyenlőre elégedjünk meg annyival, hogy szépek. Végül az utolsó kocsmában mikor elfogyott a pénzem, felfigyeltek arra, hogy Magyar vagyok, és nem tudok sokat az országról. Egy észak londoni figura végül a szárnyai alá vett. Először féltem, mert nem tudtam, hogy egy meleg akar e asszonyául tenni, vagy elveszi azt a maradékot is ami nálam van. Végül kiderült, hogy csak haverkodós, és van egy spanyol felesége. :) Úgyhogy este 8tól kb fél12ig ő fizetett mindent... :) A lényeg a lényeg elég sokat megtudtam Londonról, illetve Anglia, Britannia, és az Egyesült Királyságról, illetve, hogy mi hova tartozik. Még sok mindent mondott a királynő szerepéről, és ezen a téren kicsit csalódtam is, mert azt hittem, hogy kicsit nagyobb kultusz övezi a királyi státuszt.

Figyelem! Azért nekem csak szerencsém volt, hogy nem bántottak, úgyhogy nem biztos, hogy mindenki ilyen barátságos!

Egyenlőre ennyit tudok mondani, és most indulok megnézni egy lakást, ami talán egy időre otthonomul fog szolgálni... :)